Jennifer L. Armentrout - Luxen sorozat

 

J. L. Armentrout-Shadows ​– Árnyak (Luxen 0,5) 



Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.

AKI SZERERNÈ A SOROZATOT AZ IRJON A petrovicbea1@gmail.com


„– Legközelebb majd azt vesszük észre, hogy te is egy emberrel jársz?
Daemon hangos nevetésben tört ki.
– Na, hát azt várhatjátok!”




„– Szerettem volna bemutatkozni – lépett oda a fiú. – A nevem Dawson Black. Én vagyok a…
– Az iker, aki mögöttem ült angolórán.
Dawson arcára kiült a meglepetés.
– Honnan tudod? A legtöbben nem képesek megkülönböztetni minket.
– A mosolyod. – Bethany elvörösödött, és szerette volna felpofozni saját magát. A mosolyod. Nahát! Lepillantott az órarendjére, és akkor jött rá, hogy a második emeletre kell mennie. – Úgy értem, a másik nem mosolygott egyáltalán. Egész órán.
Dawson halkan nevetett.
– Na, igen, attól fél, hogy ha mosolyog, korán megráncosodik.”





J. L. Armentrout-Obszidián (Luxen 1.) 




Az ​újrakezdés szívás.

Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk – éppen az utolsó gimis évem előtt –, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon a keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt… akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg…

„Daemon és Katy robbanókeveréket alkotnak… Az Obszidián pörgős utazásra visz, csak úgy kapkodod majd a levegőt, és könyörögni fogsz a folytatásért.”
– Jus Accardo, a Touch írója                               

                                                                                    




"Mindig azt tapasztaltam, hogy a legszebb emberek, az igazán, kívül-belül szépek, azok, akiknek valójában fogalmuk sincs a hatásukról... Azok, akik közszemlére rakják a szépségüket, elfecsérelik. Az ő hatásuk elmúlik, a kinézetük csak egy kagylóhéj, semmi mást nem rejt, mint árnyakat és ürességet."
(Daemon)




"Fogalmad sincs, mit akarok. Halvány gőzöd sincs. Olyan fiút akarok, aki azért van velem, mert történetesen velem akar lenni. Nem azért, mert valami nyakatekert felelősségérzet veszi rá."

(Katy)



 J. L. Armentrout  -Oblivion ​– Feledés (Luxen

1,5) 




Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.

Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.

Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.

Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.





"Kattant valami a bensőmben, és furcsa érzés tört rám, remegés a mellkasomban, a szívem mellett, mintha kettőnk szíve eggyé válna, egy ütemre verne, de aztán... aztán valami más is történt. Mélyen, legbelül kétfelé hasadtam, kettéváltam."
(Daemon)




"A legelső alkalomtól fogva, amikor megláttam a verandámon állva, az első veszekedés óta, amikor seggfejnek nevezett, és az első perctől, amikor rájöttem, valójában milyen erős és bátor, vonzódtam hozzá. Akartam őt." (Daemon)



   J. L. Armentrout-Ónix (Luxen 2.)                                                                                     



Daemon ​Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.

De nem ez a legnagyobb problémánk.

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…




"Bár azt a bizonyos szót nem mondta ki, de minden mozdulatán
 éreztem, minden halk sóhajtásából hallottam a szerelmét. Nem
 is hiányzott, hogy fennhangon kimondja, mert körülöttem
 mindenütt ott volt az, amit irántam érzett.
Az idő megállt a számunkra. A világ és az életünk kívül rekedt a
 hálószobán: ott csak mi voltunk. És most először semmi nem
 állt közénk. Kinyíltunk egymás számára, sebezhetővé váltunk."

(Katy)


"Tudom mit érzel legbelül. És nem az vagyok, aki elmenekül, akármilyen nehéznek is ígérkezik, ami vár rám. Inkább fejjel megyek a falnak, mint hogy az egész hátralévő életemben azon töprengjek, mi lehetett volna. És tudod, mit? Azt hittem, te sem futamodsz meg. Lehet, hogy tévedtem."
(Daemon)





                                                                                                                                                               

J. L. Armentrout-Oblivion ​– Feledés 2. (Luxen 2,5) 





 Daemon ​Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Éld át az Ónix történetét Daemonnal!


"Egy pillanatig átláttam a mély, szürke szempár izzó, hitetlenkedő dühön. Fájdalom volt mögötte. És a tudat, hogy fájdalmat okoztam neki, égetett, mint a sav."
(Daemon)


"Alig egy-két centi választotta el az ajkainkat egymástól. Ereztem édes leheletét a számon. A kézfejem úgy bizsergett, mintha egy konnektorba nyúltam volna - egy igazán lágy konnektorba. Mint akit megbűvöltek, úgy néztem elnyílt ajkát. Meg akartam...
Amit akartam, helytelen volt, nagyon helytelen."
(Daemon)


J. L. Armentrout-Opál (Luxen 3.)



Senki ​sem érhet el Daemon Blackhez.

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja irántam az érzéseit, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobban köztünk a tűz.
Csakhogy még ő sem védheti meg családját a veszélyektől, ha eltökélik, hogy kiszabadítják szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim előtt nincsenek határok.

A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre szétzúzza a világunkat.

Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

„Armentrout a Luxen-sorozat harmadik kötetében sem lassít a lendületén. Az olvasókat az első laptól az utolsóig megbabonázza majd. Katy és Daemon körül pattognak a szikrák, ahogy az intrika szövevénye köréjük fonódik. A barátok és ellenségek végre megmutatkoznak, és a végén az olvasók kiabálni fognak.” – RT Book Review, 4 1/2 csillag

                                                                                                                                

"...amikor már semmi nem választotta el a kezét és az ajkát a bőrömtől, többé képtelen voltam összefüggően gondolkodni. Csak ő létezett, és az érzések őrült kavalkádja, amiket ő váltott ki belőlem. Mint a művész, amikor mesterművet alkot. Végül már én magam is megszűntem létezni, mert egy test ennyire nem remeghet. Mint egy hőlégballon, amit lehúztak, majd visszaeresztettek, csak lebegtem..."
(Katy)


"Amikor az ajka az ajkamhoz ért, elöntöttek az érzelmek. A csókja mennyei volt, függőséget okozó. Hozzásimultam, és csak csókoltuk egymást, amíg beleszédültem a testem minden porcikájában tomboló, részegítő érzésekbe. Minden érintése perzselt, az ajka lángutat járt be a számtól le, végig a nyakamon."
(Katy)


J. L. Armentrout-Oblivion ​– Feledés 3. (Luxen 3,5) 




Senki ​sem ér fel Daemon Blackhez.
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják
„Daemon és Katy igazi robbanókeverék… A könyv akciódús és izgalmas, lélegzetelállító és függőséget okoz.” — Jus Accardo, a Touch szerzője


"Tudom, hogy belül jó vagy. Te vagy a melegség és a fény, és minden, amit nem érdemlek meg, de te azt hiszed, hogy mégis. Tisztában vagy vele, mit tettem a múltban másokkal és veled is, és te úgy gondolod, megérdemellek. (...) És ez azért van, mert a lelked tiszta. Mindig az volt, és az is marad. (...) Semmi, amit teszel vagy mondasz, nem változtathat ezen. Szóval gyászold meg, amit tenned kellett, sírd ki magadból, de soha, soha ne kárhoztasd magadat olyasmikért, amikről nem tehetsz."
(Daemon)



"Szeretlek, Katy. Mindig szerettelek. Mindig szeretni foglak"

(Daemon)


J. L. Armentrout-Origin (Luxen 4.) 



Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Daemon ​bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.

Sikeresen behatoltak Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.
Söpörje el, aki az útjába áll? Nem kérdés.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.

Katy számára csak a túlélés marad.
Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha alkalmazkodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémisztőek, és amit elárulnak, felzaklatja Katyt. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?

Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.
A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?

Együtt maradnak egyáltalán?

„Ó, te jó ég!!! Ez valami eszméletlen volt! Armentrout aztán tudja, hogy kell fokozni a feszültséget! Olyan csavarokkal borzolta az idegeimet, hogy most tényleg jól jönne egy időgép. Pedig tényleg mindent megtettem, hogy addig húzzam az olvasást, amíg csak lehet. De az utolsó száz oldalnál képtelenség volt letenni a könyvet!” – Caladril, moly.hu



"Azon gondolkodtam (...), hogy egy napban nyolcvanhatezer-négyszáz másodperc van, igaz? És ezernégyszáznegyven perc.(...)
Egy hét százhatvannyolc órából áll, egy év pedig nagyjából nyolcezer-hétszáz-valamennyiből. És tudod mit? (...)
Minden másodpercet, minden percet, minden órát veled akarok eltölteni. (...) Egy évre való másodpercet és percet, egy évtizedre való órát, annyit, hogy össze se tudjam adni. (...)
Te is akarod?"
(Daemon)


"Forró lehelete duzzadt ajkamat érte, végigperzselte a nyakamat. Csókot nyomott lüktető ereimre, és én lehunytam a szememet; boldogan hagytam, hogy elsodorjanak az érzések. Szükségem volt erre – mindkettőnknek szüksége volt rá. Egy hétköznapi pillanatra, amikor nincs más, csak ő meg én, együtt, ahogy annak lennie kell."        
(Katy)

                                                              

  J. L. Armentrout-Opposition ​– Ellenállás (Luxen

 5.) 



   Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Katy ​tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiirtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé – válhat.

Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.

Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük.
Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák…

„Úgy tűnik, minden könyv, amit Jennifer ír, egyre több és több rajongót hoz számára.” – Huffington Post – Valerie Tejeda

„A történet egyszerűen hihetetlen és fordulatos! Akárhányszor arra számítottam, hogy na ez lesz a csúcspont, a katarzis, Jen mindig tudott még nagyobbat ütni. Egyszerűen elképesztő mennyiségű akció, dráma, fordulat és érzelem van ebben a könyvben! A legtöbb esetben egy egész sorozatra nem jut ennyi, mint itt egyetlen regénybe.” – Caladril, moly.hu                             

        


"Minden ránk érvényes szabályt megszegtem, hogy meggyógyítsalak és megtartsalak magam mellett. Feleségül vettelek, és felégettem egy teljes várost, hogy megóvjalak. Öltem érted. Azt gondoltad, elfelejtem, mit jelentesz a számomra? Hogy ezen a világon, vagy bármelyik másik világon akármi, bármi erősebbnek bizonyulhat, mint az én szerelmem irántad?"
                                                      (Daemon)




"Istenem, mennyire szerettem! Ugyanolyan szerelmes voltam belé, mint a legelső percben, amikor rájöttem, mi az a perzselő érzés, az az elektromos csípés, ami minden alkalommal bekövetkezett, amikor egymáshoz értünk.
Nehéz volt visszaemlékezni a veszekedésre pazarolt időre, amikor egymás és a köztünk alakuló dolog ellen küzdöttünk, főleg most, amikor a jövő gonoszul rövidnek tűnt. De erre nem akartam gondolni, hiszen együtt voltunk. Nem számított, hány óra, nap, hónap vagy év áll előttünk: mindig együtt leszünk.
Ez a szerelem az igazi. Erősebb, mint egy bolygóra való pszichotikus földönkívüli, meg a kormányzat a tetejébe.
(Katy)


J. L. Armentrout-Obsession ​– Függőség (Luxen)




Őrülten ​nagyképű… de meg kell veszni érte.
Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől.

Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon.
Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében. A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?



"A félhomályos, kissé lepukkant bárban akkorára tátott szájjal meredtem a legjobb barátnőmre, ami bőven túlment a jó ízlés határán."








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések