Sarah J. Maas -Crescent City

 Sarah J. Maas -Föld ​és vér háza (Crescent City 1.)

A ​#1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban.

A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik.

Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe.

Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…

„– Ez a lényeg, Bryce! Az életé. Hogy úgy élj,

 úgy szeress, hogy közben tudod, holnap az

 egész eltűnhet. Ettől lesz minden annyival

 értékesebb.”

„– Szükségem lesz pár napra. Meglátjuk, mit

 találok.

– Köszönöm!

Flynn színpadias sóhajt hallatott.

– Most halljuk tőled először ezt a szót, B!

– Jobb, ha nem szoksz hozzá.”

„– Nem – suttogta Bryce, és lehunyta a

 szemét. Kezét a mellkasára tette. A szíve

 fölé. – Rád vártam… itt bent.”

„– Lehet, hogy te elfogadod a pórázt, de én

 soha! – mordult fel Hunt.

– Én sem – sziszegte Isaiah. – De van okom

 rá, hogy küzdjek a szabadságért, Hunt. –

 Megvillant a szeme. – Azt hittem, neked is

 van.

Hunt gyomra felfordult.”

„Rossz ötletnek tűnt egy tűzszellemre bízni

 egy könyvtárat, de a könyvek harmada

 legszívesebben megszökött volna, megölt

 volna valakit, és megette volna az illetőt –

 esetleg mindezt más sorrendben –, így

 megérte egy élő lánggal őriztetni őket.”

„– Történt valami köztetek?

– Ó, igen, meséljetek! – könyörgött Lehabah,

 és megállította a műsort, hogy felüljön a

 díványon.

Hunt visszatért a keresési eredmények

 tüzetes tanulmányozásához.

– Szétvertük egymást egy összejövetelen.

 Danaan még mindig be van rágva miatta.

Bryce szótárba illően hozta az idióta vigyort.

– Miért verekedtetek össze?

– Mert egy arrogáns seggfej! – vágta rá

 Ruhn dühösen.

– Pontosan – válaszolta Hunt félmosolyra

 húzódó szájjal.

Bryce sokatmondó pillantást vetett

 Lehabah-ra.

– A fiúk meg a szokásos farokméregetés.”

„– Mivel én tökéletesen elégedett vagyok a saját adottságaimmal, azt kívánnám, bár ne lennél ilyen átkozottul idegesítő.

– Rohadék! – De Bryce vigyorgott, és a fene vigye el, még a reggeli nap is előbújt ennek láttán.”

„Memento Mori.

Emlékezz a halálra. Egyfajta felhívás volt a boldogságra, arra, hogy úgy éljenek meg minden pillanatot, mintha az lenne az utolsó, mintha még a lassan öregedő vanírok számára sem lenne biztos, hogy eljön a holnap. Emlékezz a halálra, és kóstolj bele minden élvezetbe, amit a világ kínálhat! Emlékezz a halálra, és úgysem számít majd ez a sok illegális szar! Emlékezz a halálra, kit érdekel, hányan szenvedik el a tetteid következményeit!”

„– Hol van most Quinlan?

– A körmét csináltatja.

Rohadtul úgy hangzott, mintha Isaiah csak azért hallgatott volna el, nehogy kipukkadjon belőle a nevetés.

– Akkor ezért vagy a Sámsonon kilenc előtt.

– És úgy bámulok befelé egy körömstúdióba, mint valami perverz állat.”

„– Nem zavar, hogy az Umbra Mortis az érzelmi ikertestvéred?

Ekkor Bryce ismét elkomolyodott.

– Annak hívnak, de nem az vagy.

– Akkor mi vagyok?

– Rohadt idegesítő.”