H. D. Carlton -Haunting ​Adeline – Kísérteni Adeline-t (Macska-egér duológia 1.)

A Manipulátor

Befolyásolom bárki érzelmeit, aki csak engedi.
Fájdalmat okozok, megríkatom, megnevettetem és sóhajtásra késztetem.
De a szavaim leperegnek róla. Főleg akkor, amikor könyörögve kérem, hogy távozzon.
Mindig jelen van, figyel és vár.
És én sosem tudom elfordítani a tekintetemet, főleg nem akkor, amikor azt szeretném, hogy jöjjön közelebb.

Az Árnyék
Nem akartam beleszeretni.
De ha már megtörtént, képtelen vagyok elszakadni tőle.
Megbabonáz a mosolya, a szeme, a mozdulatai.
Ahogy levetkőzik.
Figyelek és várok. Amíg csak a magamévá nem tudom tenni.
És amint az enyém lesz, nem eresztem el többé.
Akkor sem, ha majd ezért könyörög.

A dark romance duológia első része.

A KÖNYVET A PRIVÁT CSOPORTOMBAN LEHET ELOLVASNI ,AKIT ÉRDEKEL IRJON

petrovicbea1@gmail.com

Elvitte a cica a nyelvedet, kisegér?

 Mindig ugyanez történik. A szívem kihagy egy ütemet, aztán hevesen dobog, levegő után kapkodok, nyirkos a tenyerem. Mindig ugyanúgy hat rám a látványa.

Félek.
És izgalmat érzek.

– Te az én édes kis angyalkám vagy, akit magammal vonszolok a pokolba

– Néha a legvidámabb emberek a legazomorúbbak

Pár mesterséges szörny kevés hozzá, hogy jobban elborzasszon, mint a világunkat bemocskoló igazi szörnyetegek.
Az embereknek nem kell ijesztő sminket festeniük és művért kenniük magukra, hogy ijesztőek legyenek. Ami belülről jön – a felszín alatt rejtőző sötétség – na, az az igazán kibaszottul ijesztő.

Néha lépteket hallok éjszaka. Lehet, hogy a munkások léptei, akik nyolcvan évvel ezelőtt itt lelték a halálukat a tragikus tűzben, de származhatnak a házam előtt álló árnyéktól is.
Figyel engem.
Állandóan figyel.

Ezért van itt minden este, és stíröl egyre merészebben, miközben én alattomban provokálom. Remélem, hogy közelebb jön, és okot ad rá, hogy kést tartsak a torkához.