K. Bromberg -Szükség-trilógia

 K. Bromberg -Szükség (Szükség-trilógia 1.)

Rylee ​Thomas hozzászokott ahhoz, hogy ura minden helyzetnek. De hamarosan találkozik egy férfival, akivel élvezet elveszíteni az irányítást…

A pajkos mosolyú és fájdalmasan jóképű Colton Donavan számára kihívást jelentek, mert olyan világban él, ahol minden nő őt akarja. Én vagyok a szabályt erősítő kivétel. Megszokta már, hogy az élet minden területén pontosan azt kapja, amit akar. Ő a vakmerő férfi, aki mindig az irányíthatóság és irányíthatatlanság közötti szűk mezsgyén jár, akár a pályán dönget, akár azon kívül.

Colton úgy robban be az életembe, mint egy tornádó: felemészt minden kontrollt, feszegeti a sebezhetőségem korlátait, és kérlelhetetlenül behatol a sebzett szívem köré font védőháló mögé. Széthasítja azt a világot, amit olyan óvatosan, rendezetten, kiszámíthatóan, fegyelemmel építettem fel.

Amit ő akar, azt nem tudom neki megadni, amire nekem van szükségem, azt ő nem adhatja meg. De ha már egyszer a finom külső mögött megpillantottam lerombolt lelkének rejtett sötét titkait, vajon el tudok sétálni tőle?

A szexuális vonzalom tagadhatatlan. Mind a ketten kétségbevonhatatlanul vágyunk az irányításra. De ha e két világ összecsap, elég lesz-e a vonzalom arra, hogy összekössön minket, vagy a ki nem mondott titkok és a konok csaták végül arra késztetnek, hogy elváljanak útjaink?

K. Bromberg- Vágy (Szükség-trilógia 2.)

Mi történik, ha foggal-körömmel kell harcolnod azért, hogy megtartsd az életedbe váratlanul berobbant igazit?
Colton elrabolta a szívemet. Nem akarta, és bizton állíthatom, hogy én sem, de így alakult. Betoppant az életembe, és rég halottnak hitt érzéseket gyújtott bennem lángra. Olyan vágyat ébresztett bennem, amelynek a létezéséről eddig fogalmam sem volt.
Rylee egyenesen a tárolóból toppant be az életembe. Úgy érzem, hogy sose leszek már ugyanaz, aki voltam. Rylee szemtanúja volt annak, ahogy a bennem élő sötétség időnként a felszínre tör, mégsem tágít mellőlem. Harcol értem. Kétség sem fér hozzá, hogy ő egy szent, én pedig a bűnös.
HOGY LEHET, HOGY PONT AZ A SORSFORDÍTÓ ÉJSZAKA – AMIT EGYIKÜNK SEM AKART – AD ERŐT AHHOZ, HOGY MINDENÁRON KÜZDJÜNK A MÁSIKÉRT?
HAJT MINKET A SZÜKSÉG, A TESTÜNK IZZIK A VÁGYTÓL, DE ELÉG EZ AHHOZ, AMIT ÚGY HÍVNAK: SZERELEM?

 K. Bromberg -Szerelem (Szükség-trilógia 3.) 

Amikor minden összeomlik körülöttünk, vajon képesek vagyunk foggal-körömmel küzdeni valakiért?

Az én életem akkor kezdődött, amikor Rylee a karomba zuhant abból a rohadt raktárból. Érzéseket keltett bennem. Egésznek éreztem magam, pedig azt hittem, hogy örökre csonka maradok. Ő lett a mentőövem, pedig nem is sejtettem, hogy szükségem van rá. Igen, a francba is, megéri küzdeni érte… De hogyan küzdjek érte, ha úgy érzem, hogy nem érdemlem meg?

A szerelem tele van hullámvölgyekkel és -hegyekkel. Időnként olyan magasra repít, hogy a szívverésed is eláll, időnként pedig olyan erővel küld padlóra, hogy darabokra törik a lelked.

Aki szerint a szeretet türelmes és jóságos, az nem ismer minket. Tudjuk, hogy a szerelmünk megéri a küzdelmet – beláttuk, hogy egymásnak rendelt minket a sors –, de amikor a múltunk betör a jövőnkbe, a hatás vajon erősebbé tesz minket, vagy elszakít egymástól?