Cassandra Clare- A Végzet Ereklyéi sorozat

 Cassandra Clare- Csontváros (A Végzet Ereklyéi 1.)

Gyilkosság ​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser.
A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra?
Az Árnyvadászok tudni akarják…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra visz. Azt fogod kívánni, bárcsak sose érnél az út végére.

„– Jézusom! – kiáltotta Luke.

– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár

 már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire

 hasonlítunk.”

„– Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz

 szerelmem.

Dorothea erre harsányan felnevetett. – Legalább –

 mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace

 Wayland.

– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok

 magamnak, hogy érdekesebb legyen.”

„– Van szalonja? – kérdezte Clary.

– Hát persze, hogy van – felelte Dorothea. – Különben

 hol fogadnám a vendégeket?

– A kalapomat egyszerűen a komornyiknál hagyom –

 mondta Jace.
Madame Dorothea sötét pillantást vetett felé. – Ha

 feleolyan humoros lennél, mint amilyennek gondolod

 magad, fiacskám, akkor kétszer olyan humoros lennél,

 mint amilyen vagy.”

„A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit

 megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig

 szeretnek, az elpusztul.”

„– Tudod – jegyezte meg Clary –, a legtöbb pszichológus

 egyetért abban, hogy az ellenségeskedés általában az

 elfojtott szexuális vonzalom jele.

– Á – vágta rá vigyorogva a fiú –, ez megmagyarázza

, miért találkozom elég sűrűn olyanokkal, akik látszólag

 nem bírnak.”

„– Ha tudnál főzni, talán még ennék is – mormogta Jace

. Isabelle megmerevedett, kanalát fenyegetően tartotta

 előre.
– Mit mondtál?- Jace a hűtőszekrény felé oldalgott.

– Azt mondtam keresek valami harapnivalót.

– Én is úgy értettem.”

„– Ott van! – Alec volt az, aki észrevette a húgát, és

megkönnyebbülten odaintette. – Gyere ide! Vigyázz a

 phoukával!

– Vigyázzon a phoukával? – ismételte Jace, és a zöld

 köntöst viselő barna bőrű sovány férfira pillantott, aki

 elgondolkodva méregette a lányt, miközben az elsietett

 mellette.

– Megcsípett, amikor az előbb a közelébe kerültem –

 magyarázta Alec feszengve. – Egy igen kínos ponton.

– Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de ha a te igen

 kínos pontjaid érdeklik, a húgodéival aligha foglalkozik.

– Nem feltétlenül van így – jegyezte meg Magnus. – A

 tündérek nem épp válogatósak.”

„– Ez varázslat, Simon – mondta. – Igazából egyáltalán

 nem így néz ki.

– Ha ilyennek képzeled a varázslatot, kétszer is

 meggondolom, hogy bemenjek-e veletek.

Jace a zárba illesztette a kulcsot, majd a válla fölött

 hátrapillantott Simonra. – Szerintem sejtésed sincs róla,

 hogy mekkora megtiszteltetésben van részed – mondta. –

 Te leszel az első mondén, aki valaha betette a lábát az

 Intézetbe.

– A többieket valószínűleg a szag riasztja el.”

„– Az akaratosságoddal veszélybe sodortál másokat. Nem

 fogom hagyni, hogy ezt csak úgy a szőnyeg alá söpörd!

– Nem állt szándékomban – mondta Jace. – És semmit

 nem tudok sehová söpörni. Kificamodott a vállam.”

„A szavak fegyverek, ezt még az apja tanította neki, ő

 pedig meg akarta bántani Claryt, ahogy még soha egyetlen

 lányt sem. Igazság szerint egyáltalán nem volt benne

 biztos, hogy akart-e egyáltalán valaha bántani bármilyen

 lányt. Általában csak úgy egyszerűen akarta őket, aztán

 meg azt akarta, hogy hagyják békén.”

Cassandra Clare- Hamuváros

 (A Végzet Ereklyéi 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát lehetetlen?!
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen.
De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja.
Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

„Humoros, komor és szexi. Az egyik kedvenc könyvem.” – Holly Black

„Kapaszkodj erősen! Izgalmas, szenvedélyes, hátborzongató utazásra indulsz.” – Libba Bray

„Alec Jace felé bökött a mutatóujjával. – Ha szinte

 kihaltak – mondta dühtől remegő hangon –, akkor NEM

 HALTAK KI ELÉGGÉ.

– Értem – bólintott Jace. – Szólok, hogy cseréljék ki a

 bejegyzést a démonológiai tankönyvben „szinte kihaltról”

 arra, hogy „Alec szerint nem haltak ki eléggé. Ő úgy

 szereti, ha a szörnyek nagyon, nagyon kihalnak.” Akkor

 elégedett leszel?”

„– Minek a telefon, Alec?

– Csak szükségünk van rá – felelte Alec türelmetlenül. –

 Izzy…

– Ha Magnusnak akarsz SMS-ezni, hogy „szvsz kúl vagy,

 LOL”, akkor megöllek.”

Cassandra Clare- Üvegváros 

(A Végzet Ereklyéi 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hogy ​megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

„– És ne villogtasd itt nekem a szemfogaidat! Ideges

 leszek tőle.

– Jó – mondta Simon. – Ha tudni akarod, miért van,

 elárulom, hogy dől rólad a vérszag.

– A kölnim. Eau de Friss Sérülés.”

Cassandra Clare- Bukott ​angyalok

 városa (A Végzet Ereklyéi 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkolni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.

„– Folyton ezekkel a nevekkel jön – szólt. – „Ismertem

 Mihályt”. „Ismertem Szamaelt”. „Gábriel arkangyal lőtte be

 a sérómat”. Mintha azzal akarna dicsekedni, hogy egy

 zenekarban játszik a fél Bibliával.”

„Magnus a tenyerébe temette az arcát.

– Vagy van itt egy csomó lány is, ha már úgy fest, hogy

 nálad a kenyér mindkét oldala vajas. Van egyáltalán

 olyan, ami nem izgat fel?

– A sellők – felelte Magnus az ujjai mögül. – Azoknak

 mindig olyan vízinövényszaguk van.”

Cassandra Clare- Elveszett ​lelkek városa

 (A Végzet Ereklyéi 5.)

Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.

„– Akarsz randizni?

– M… mi? – hebegte zavartan a lány.

– Randizni – ismételte Jace. – Azt jelenti, hogy

 eltölthetsz egy forró romantikától izzó estét szerény

 személyemmel.

– Tényleg? – Clary nem tudta, mit kezdjen a dologgal. –

 Forró romantikától izzót?

– Hát rólam van szó – felelte Jace. – A legtöbb nő már

 attól is elalél, ha csak scrabble-özni lát. Képzeld, ha még

 strapálom is magam.”

„– Úgy vettem észre, a tündérek gyakran mondják azt,

 hogy „talán”, ha homályban akarják tartani az igazságot

 – állapította meg Clary. – Így nem kell egyenes választ adni.

– Talán így van – mosolyodott el a királynő.

– A „tán” is jó szó – vetette közbe Alec.

– Meg a „netalántán” – tette hozzá Izzy.

– Szerintem semmi gond nincs azzal sem, hogy „esetleg”.

 Kicsit talán más, de a lényeg átjön.”

Cassandra Clare- Mennyei ​tűz városa (A

 Végzet Ereklyéi 6.) 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Végzet Ereklyéi zárókötete

„Erchomai – mondta Sebastian. – Jövök.”

A sötétség visszatér az árnyvadászok világába.
Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.

Sebastiant a világon semmi sem győzheti le – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik ebben a pazar befejező kötetben.

„Ó, Mennyei tűz városa! Mit is mondhatnék erről a könyvről? Tökéletes! Az akció, a feszültség, a szereplők, egyszerűen minden zseniális benne. Egyetlen pillanatra sem szabadultam a világtól, amíg a könyv végére nem értem.”
– booklistofbooks.blogspot.com –

„Egy csodálatos sorozat lenyűgöző befejezése! Cassandra imádni valóan szőtte tovább és zárta le a kalandot. Minden rajongónak késlekedés nélkül el kell olvasnia ezt a könyvet!”
– writeawaybliss.com –

„– A pasid nem normális – mondta Clarynek.

– Tudom, de legalább jóképű – felelte a lány. – Ez van.”

„– SPOILERES NÉV testvér – mondta Isabelle. – A

 Dögös Néma Testvérek Naptárának poszterfiúja januártól

 decemberig.

– Létezik olyan, hogy Dögös Néma Testvérek Naptára? –

 kérdezte Alec. – Meg lehet venni?”

Izzy Lightwood

– Nem értem, hogy járhattok ti emberek ilyen

 lábbelikben egyáltalán.

– Ez a mottóm – közölte Isabelle érzéki mosollyal. –

 Tizenöt centinél kevesebb szóba sem jöhet.

Meliorn fagyos mosollyal meredt rá.

– A cipősarkamról beszélek – magyarázta a lány. –

 Érted? Az volt benne a vicc…

– Gyertek! – szakította félbe a tündérlovag. – A

 Királynő egyre türelmetlenebb lesz. – Ezzel máris

 továbbindult a folyosón, újabb pillantásra sem

 méltatva Isabelle-t.

– Mindig elfelejtem – súgta oda a lány a

 többieknek, amikor felzárkóztak mellé –, hogy a

 tündéreknek nincs humorérzékük.

– Jaj, ne már! – mondta Simon. – Nem csináltam

 semmit, csak elmondtam a Csillagok háborúja

 teljes történetét.

– Arra azt hiszem, nem emlékszem – felelte

 Isabelle, és elvett egy kekszet az asztalon lévő

 tálcáról.

– Tényleg? Ki volt Luke Skywalker legjobb gyerekkori

 barátja?

– Biggs Darklighter – vágta rá azonnal Isabelle,

 aztán tenyerével az asztalra csapott. – Ez

 annyira csalás! – Azért a fiúra mosolygott a

 keksz mögül.

– Á! – szólt Magnus. – A nördök szerelme.

 Gyönyörű dolog, bár mi, kifinomult embertársaitok

 gúnyosan kacagunk rajtatok.

– Nézd meg ezeket! – Megérintette az eltűnt jelek

 után maradt fehér hegeket a nyakán, a karján, a

 melle ívén. – Csúnyák, nem?

– Rajtad semmi sem csúnya, Izzy. – Simon

 őszintén megdöbbent.

– Egy lányon nem szoktak hegek lenni – jegyezte

 meg szárazon Isabelle. – Téged mégsem zavarnak.

– Hozzád tartoznak… Persze, hogy nem zavarnak.

A lány megérintette Simon ajkát.

– A vámpírságod meg hozzád tartozik. Nem azért

 hívtalak ide tegnap este, mert más éppen nem

 ért rá. Veled akarok lenni, Simon. Engem is halálra

 rémít, de ez az igazság.

– Szeretjük a szantálfát.

– Ez vagy a királyi többes, vagy Magnusszal lassan

 eljutottatok odáig, hogy egy személyként

 gondoltok magatokra. „Szeretjük a szantálfát.”

 "Imádjuk a szimfóniát." „Reméljük, tetszik a

 karácsonyi ajándékunk.” Mondjuk, ha engem

 kérdezel, így csak az olcsójánosok kerülik el, hogy

 két ajándékot kelljen venniük.

Alec nedves szempilláival pislogva nézett vissza

 rá.

– Meg fogod érteni…

– Ha most az jön, hogy meg fogom érteni, amikor

 szerelmes leszek, megfojtalak azzal a

 törülközővel.

– Ha továbbra sem engeded, hogy visszamenjek a

 szobámba, és felöltözzek, megidéztetek

 Magnusszal egy rakás pixit, hogy csomózzák

 össze a hajadat.

Dübörgött benne az erő, ahogyan a vér dübörög

 az erekben. – Egészen tökéletes a mérete –

 mondta kicsit sértődötten.

– Ó, épp elég nagy – felelte Jace leereszkedően –,

 de valahogy arra számítottam, hogy… tudod. –

 Kezeivel nagyjából egy macska méretét mutatta.

– Ez a Végzet Kelyhe, Jace, nem a Végzet

 Vécécsészéje – mondta Isabelle.

– Ja, és szappan is van a fürdőszobában – tette

 hozzá. – Talán megmosakodhatnál. Bűzlesz.

Clary a lányra meredt. – Nagyon köszi.

– Szívesen, máskor is.

– Hogy csinálod, hogy sosem sározod össze

 magad?

Isabelle mindentudó mosollyal rántott egyet a

 vállán. – Tiszta a szívem. Taszítja a koszt.

– Úgy vettem észre, a tündérek gyakran mondják

 azt, hogy „talán”, ha homályban akarják tartani az

igazságot – állapította meg Clary. – Így nem kell

 egyenes választ adni.

– Talán így van – mosolyodott el a királynő.

– A „tán” is jó szó – vetette közbe Alec.

– Meg a „netalántán” – tette hozzá Izzy.

– Szerintem semmi gond nincs azzal sem, hogy

 „esetleg”. Kicsit talán más, de a lényeg átjön.

 Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

– Szeretem az öcsédet* – szólt. – Te is tudod,

 igaz?

– Ha tőlem kérsz engedélyt, hogy

 összeházasodjatok, hát csak rajta – mondta

 Isabelle. – Az ősz éppen megfelelő évszak lenne

 hozzá. Narancssárga szmokingban tudlak

 elképzelni.

– Isabelle, ne… – szólt feszülten. – Nem tudom

 türtőztetni magam. Kárt tehetek benned. Meg is

 ölhetlek.

Isabelle-nek ragyogott a szeme.

– Nem fogsz. Képes vagy türtőztetni magadat.

 Jace-szel is sikerült.

– Jace-hez nem vonzódom.

– Kicsit sem? – kérdezte reménykedve a lány. –

 Egy egészen icike-picikét sem? Mert az azért elég

 dögös lenne. Na, mindegy. Kár!

– Azt hittem, meghaltál – folytatta a lány. – Láttam,

 hogy elestél, és… azt hittem, meghaltál.

(…)

– Rég halott vagyok.

– Tudom – felelete a lány. – De azt hittem, most

 a szokásosnál is halottabb vagy.

– Akkor most tisztáztuk a kapcsolatunkat?

Isabelle felhúzta a szemöldökét.

– Hogy mit csináltunk?

– Hivatalosan is a barátod vagyok, te meg a

 barátnőm? Van erre valami árnyvadász rituálé? Át

 kell állítanom a Facebookon a „bonyolult

 kapcsolatban” -t „kapcsolatban” -ra?

Isabelle bűbájos grimaszt vágott.

– Vámpírokat felengednek egyáltalán a Facebookra?

Magnusról lerítt a döbbenet, ahogy meglátta a

 közeledő Alecet.

– Tulajdonképpen édesek – jegyezte meg Isabelle.

 – Érted, a maguk béna módján.

Magnus Bane

– Jace-hez jöttünk – felelte Clary. – Jól van?

– Nem tudom – mondta Magnus. – Máskor is

 szokott mozdulatlanul feküdni a padlón?

– Tetszik a buli?

(…)

– Valaminek a tiszteletére rendezted?

– A macskám születésnapja van.

– Ó! – Clary megint körülnézett. – És hol van a

 macskád?

Magnus Bane komoly tekintettel egyenesedett ki. –

 Nem tudom. Megszökött.

– Azt mondta, nem kell neki – mondta Simon. –

 Haha.

– Haha? – Jace hitetlenkedve nézett Simonra. –

 Ezzel bírsz visszavágni?

Alec összecsukta a telefonját, és értetlenkedve

 indult vissza az asztalhoz. – Itt meg mi folyik?

– A jelek szerint valami szappanopera egyik

 epizódjába kerültünk – állapította meg Magnus. –

 Rettenetesen unalmas.

– Isten hozta önöket a megfáradt árnyvadászok

 számára létesített Szent Magnus

 Szeretetotthonban! – mondta mély hangon, és

 szélesre tárta a karját. – A vendégszobák arra

 vannak. Ne feledkezzenek meg a lábtörlő

 használatáról!

– A vámpírok olyan primadonnák – sóhajtott

 Magnus az ajtóból. – Nem is tudom, miért

 rendezem ezeket a bulikat.

– A macskád miatt – emlékeztette Clary.

Magnusnak felcsillant a szeme. – Igaz. Miau Ce-tung

 megérdemli, hogy kitegyek magamért. – A lányra

 pillantott és a mögötte szorosan összezáró

 Árnyvadászokra. – Mentek?

Jace bólintott. – Nem akarunk visszaélni a

 vendégszereteteddel.

– Miféle vendégszeretetemmel? – kérdezte Magnus.

 – Mondanám, hogy öröm volt találkozni veletek, de

 nem volt az. Nem mintha nem lennétek viszonylag

 rokonszenvesek. Ami pedig téged illet… –

 Megeresztett egy kedélyes kacsintást Alec felé. –

 Felhívsz?

Alec megmerevedett, dadogni kezdett valamit, és

 valószínűleg reggelig ott állt volna egy helyben, ha

 Jace nem ragadja meg a könyökét, és a

 sarkukban Isabelle-lel nem vonszolja az ajtó felé.

Magnus a tenyerébe temette az arcát.

– Vagy van itt egy csomó lány is, ha már úgy fest,

 hogy nálad a kenyér mindkét oldala vajas. Van

 egyáltalán olyan, ami nem izgat fel?

– A sellők – felelte Magnus az ujjai mögül. –

 Azoknak mindig olyan vízinövényszaguk van.

– Fizettél te ezekért?

– Persze – felelte Magnus Jace és Alec

 kuncogásától kísérve. – Úgy intéztem, hogy

 bankjegyek jelenjenek meg kasszájukban.

– Tényleg?

– Nem. – Magnus lepattintotta a fedőt a saját

 poharáról. – De nyugodtan képzeld úgy, ha attól

 jobban érzed magad.

– Egyszer találkoztam Napóleonnal – mondta

 Magnus. – Bár nem volt vele viszonyom. Ijesztően

 prűd volt, ahhoz képest, hogy franciának

 született.

 

– Ha kerekasztalnál akartok tárgyalni, hát

 tárgyaljunk kerekasztalnál!

– Imádom a kerek asztalokat – derült fel Magnus

 arca. – Sokkal jobban állnak nekem, mint a

 szögletesek.

– Igazán nagyvonalú kijelentés, Gideon – jegyezte

 meg Magnus.

– Gabriel vagyok.

Magnus legyintett. – Nekem minden Lightwood

 egyforma…

– Meghalt? – kérdezte. – Halottnak tűnik.

– Nem – csattant föl Maryse. – Nem halt meg.

– Megnézték? Belerúghatok egyet, ha akarja.

– Nem is hívtak meg – mondta Magnus. – Nem

 működnek a védvonalak.

– Tényleg? – A Konzul hangja csöpögött a gúnytól. –

 Nem is vettem észre.

Magnus aggodalmas arcot vágott. – Ez rettenetes.

 Valaki igazán szólhatott volna. – Luke-ra pillantott.

 – Mondd meg neki, hogy nem működnek a

 védvonalak.

– Magával akart vinni, hogy csatlakozzam hozzá és

 Sebastianhoz. Gondolom, szeretné, ha a gonosz

 kis duettjük gonosz kis trióvá alakulna. – Clary

 vállat vont. – Talán magányos. Sebastian nem

 lehet valami fényes társaság.

– Nem tudhatjuk. Lehet, hogy baromi penge

 Scrabble-ben – szólt közbe Magnus.

– A Klávé utasítása, hogy nem mehetek el innen.

 Nem tojhatok rá csak úgy.

– De én igen – vigyorodott el Magnus. – Sose

 kételkedj a képességeimben, ha tojni kell valamire,

 Árnyvadász, merthogy ezen a téren bármikor

 emlékezeteset tudok alakítani.

– És ő szeret még téged?

– Nem hiszem – mondta Magnus szárazon. – Nem

 volt valami kedves velem, amikor legutóbb

 találkoztunk. Persze lehet, csak azért, mert

 nekem van egy tizennyolc éves fiúm

 állóképesség-rúnával, neki meg nincs.

Tündérekhez menj, ha vámpírokról akarsz

 pletykálni, vérfarkasokhoz, ha tündérekről akarsz

 pletykálni, a vérfarkasokról viszont ne pletykálj

 senkivel, mert le akarják majd harapni az

 arcodat. Ez volt Magnus mottója.

– Mivel foglalkozik? – kérdezte a nő.

– Ezzel-azzal – felelte Magnus.

– És követi a divatot? Úgy néz ki, mint aki követi.

– Nem. Én magam vagyok a divat.

A fiú ezúttal nem mondott semmit, inkább még

 egyszer, erősebben megnyomta a csengőt.

Erre már Magnus hangja harsant a kaputelefonból,

 hogy dübörögve töltse be a lépcsőházat: – KI MERI

 MEGZAVARNI A NYUGALMAMAT?

Jace már-már idegesnek tűnt. – Jace Wayland.

 Emlékszel? Én jöttem a Klávéból.

– Ó, igen. – Magnus mintha felvillanyozódott volna. –

 Te vagy a kékszemű?

– Alecre gondol – segített be Clary.

– Nem. Az én szememet általában aranyszínűnek

 mondják – közölte Jace a kaputelefonnal. – És

 világítónak.

– Ó, hogy az a másik vagy. – Magnus hangja

 egészen csalódottnak hatott.

– Bocs, hogy ilyen pocsék társaság vagyok –

 mormogta Alec.

– Miről beszélsz? – kérdezte a boszorkánymester.

 – Zseniális társaság vagy. Csak tíz perce jöttél,

 és máris félmeztelenre vetkőztél.

Jace Wayland

„Alec Jace felé bökött a mutatóujjával. – Ha szinte

 kihaltak – mondta dühtől remegő hangon –, akkor

 NEM HALTAK KI ELÉGGÉ.

– Értem – bólintott Jace. – Szólok, hogy cseréljék ki

 a bejegyzést a démonológiai tankönyvben „szinte

 kihaltról” arra, hogy „Alec szerint nem haltak ki

 eléggé. Ő úgy szereti, ha a szörnyek nagyon,

 nagyon kihalnak.” Akkor elégedett leszel?”

„– Csak frusztrál, hogy Simonnak van valamije, ami

 neked nincs.

– Sok mindene van, ami nekem nincs – mondta

 Jace. – Például közellátása, rossz tartása, meg

 ijesztő mozgáskultúrája.

– Tudod – jegyezte meg Clary –, a legtöbb

 pszichológus egyetért abban, hogy az

 ellenségeskedés általában az elfojtott szexuális

 vonzalom jele.

– Á – vágta rá vigyorogva a fiú –, ez

 megmagyarázza, miért találkozom elég sűrűn

 olyanokkal, akik látszólag nem bírnak.”

„– Miért? Fáj? – kérdezte Clary.

– Nem. Magas a fájdalomküszöböm. Igazság

 szerint nem is annyira küszöb, mint inkább egy

 óriási, ízlésesen berendezett csarnok. – A lányra

 kacsintott. – Emlékszel rá, amikor a hotelban

 megígérted, hogy ha túléljük, beöltözöl nővérkének,

 és megfürdetsz?

– Szerintem rosszul hallottad – mondta Clary. –

 Simon volt az, aki fürdőt ígért neked.

Jace önkéntelenül is a fiúra pillantott, aki szélesen

 mosolygott vissza rá. – Amint megint talpra állok,

 szívecském.

– Tudtam, hogy jobban jártunk volna, ha

 meghagyunk patkánynak.

Clary felnevetett, és Simonhoz lépett, aki a jelek

 szerint a több tucatnyi párna és a lábára

 halmozott takarók ellenére sem érezte magát

 valami fényesen.

A lány leült az ágy szélére. – Hogy vagy?

– Mintha valaki megmasszírozott volna egy

 sajtreszelővel – mondta Simon, és összeszorított

 fogakkal felhúzta a lábát.”

„– Nem, én Jace vagyok – mondta türelmesen

 Jace. – Simon az a menyétszerű kiscsávó a

 szörnyű séróval, aki ráadásul pocsékul

 öltözködik.”

„– Nem vagyok szomorú – mondta Jace. – Csak

 azok az emberek szomorúak, akiknek nincs

 céljuk. Nekem van célom.”

„– Most jön az, hogy csíkokat szaggatsz a pólódból,

 és bekötözöd a sebemet? – tréfálkozott a lány.

 Gyűlölte a vér látványát, főleg a sajátjáét.

– Ha azt akartad, hogy tépjem le a ruháimat, csak

 kérned kellett volna. – Jace a zsebébe nyúlt és

 előhalászta az irónját – Sokkal kevésbé lett volna

 fájdalmas.”

„– Hát pedig én nem csókolom meg a mondént –

 közölte Jace. – Inkább itt rohadok az

 örökkévalóságig.

– Az örökkévalóságig? – kérdezte Simon. – Az

 szörnyű hosszú idő ám.

Jace felhúzta a szemöldökét. – Tudtam – mondta.

 – Meg akarsz csókolni, igaz?”

„– Semmi gyilkolászás! – közölte Jordan. – Az a cél,

 hogy békesség töltsön el. A vér, a gyilkolás, a

 háború meglehetősen távol állnak a békességtől.

 Szeretsz mást is?

– A fegyvereket – vágta rá Jace. – A fegyvereket

 szeretem.”

„– Nem akartam, hogy azt higgye… Hogy azt higgye,

 elfelejtettem őt.

– Te sóvárogsz – állapította meg Jace.

Alec megvonta a vállát.

– Bagoly mondja verébnek. „Ó, szerelmes vagyok

 belé. Jaj, a húgom! Ó, miért, miért, miért…”

Jace hozzávágott egy maroknyi száraz levelet

 Alechez, mire a másik fiú köpködni kezdett.”

Magnus és Alec

„A fiú válasz helyett megfogta Magnus kezét. A

 boszorkánymester kérdő tekintettel hagyta, hogy

 talpra húzza. Mielőtt egy szót szólhatott volna,

 Alec hozzásimult, és megcsókolta. Magnus halk,

 elégedett nyöszörgéssel ragadta meg a fiú

 ingének hátát, felgyűrte, és hűvös ujjaival

 végigsimította a gerincét. Alec előredőlt, az asztal

 pereme és saját teste közé szorítva Magnust.

 Nem mintha a boszorkánymester bánta volna.”

„– És ő szeret még téged?

– Nem hiszem – mondta Magnus szárazon. – Nem

 volt valami kedves velem, amikor legutóbb

 találkoztunk. Persze lehet, csak azért, mert

 nekem van egy tizennyolc éves fiúm

 állóképesség-rúnával, neki meg nincs.”

„– Gyerünk, cukorborsó! – szólt. – Ideje felkelni, és

 szembenézni az új nappal!

– Cukorborsó? – kérdezte Alec.

– Csak kipróbáltam.

A fiú megrázta a fejét.

– Ne!

Magnus vállat vont.

– Én ragaszkodom hozzá.”

„Alec átkarolta Magnust, az ajkára tapasztotta az

 ajkát, és hevesen csókolta. Magnus, mintha

 sokkot kapott volna, mozdulatlanná dermedve állt.

 Jó páran – Árnyvadászok és Alvilágiak egyaránt –

 álltak körülöttük, bámulták őket, és sutyorogtak.

 Simon gyorsan a Lightwood szülőkre nézett, akik

 elkerekedett szemmel és tátott szájjal figyelték

 a jelenetet. Maryse a szája elé kapta a kezét.

Maia értetlenül meredt a párra. – Na, álljon meg a

 menet! – szólt. – Ezt is mindenkinek csinálnia kell?”

„Nem egyetlen csúnya, nagy dologról van szó,

 hanem sok látszólag mellékes apróságról. Amikor

 Magnusszal utazgattunk, és valahonnan

 hazatelefonáltam, apa sosem kérdezte meg, hogy

 van. Amikor felszólalok a Klávé gyűlésein, senki

 sem figyel oda, és nem tudom, hogy azért, mert

 fiatal vagyok még, vagy valami más az oka. Anya

 egyszer az unokákról beszélgetett az egyik

 barátnőjével, de abban a pillanatban, hogy

 beléptem a szobába, elhallgattak. Irina Cartwright

 azt mondta, kár, hogy senki nem fogja örökölni a

 kék szememet. (…) Nem olyan ez, mint egy

 szúrt seb, amit ki tudsz védeni. Inkább olyan,

 mintha mindennap milliószor megvágna kicsit a

 papír éle.”

„– Alex… Alec. Ha azt a benyomást keltettem

 benned, hogy elfogadtam a halálod gondolatát,

 akkor bocsánatot kell kérem. Megpróbáltam,

 legalábbis azt hittem… Elképzeltem, hogy ötven,

 hatvan évig mellettem leszel. Azt hittem, akkor

 majd készen állok rá, hogy elengedjelek. De hát

 rólad van szó, és most már tudom, hogy

 semmivel sem lesz akkor könnyebb

 szembenéznem az elvesztéseddel, mint most. –

 Gyengéden a két keze közé fogta a fiú arcát. –

 Sem most, sem akkor nem leszek képes

 szembenézni vele.

– És most mihez kezdünk? – kérdezte suttogva

 Alec.

Magnus megvonta a vállát, és hirtelen

 elmosolyodott; zilált fekete hajával és csillogó zöld

 szemével olyan volt, mint valami virgonc tinédzser.

 – Azt tesszük, amit mindenki más – felelte. –

 Ahogy mondtad. Reménykedünk.”

„– Árnyvadász vagyok. – jelentette ki Alec. – Erről

 szól az életem, Magnus. Nem miattad mentem el.

 Legközelebb szeress bele egy biztosítási

 kárbecslőbe vagy…

– Alexander. – szakította félbe Magnus. – Nem lesz

 legközelebb. – Közelebb hajolt, a homlokát Alec

 homlokának támasztotta, zöld szemével a fiú

 szemébe nézett.”

„– Alecben nincs gyengeség – jelentette ki Isabelle.

– Nincs – mondta Magnus. – Aki így mer szeretni,

 abban van erő. Igazság szerint azt szerettem

 volna, ha itt vagy mellette. Te úgy érted meg,

 ahogy én nem tudom. És szeret téged.

– Persze, hogy szeret. A nővére vagyok.

– A vérrel nem feltétlenül jár együtt a szeretet –

 állapította meg keserűen a boszorkánymester. –

 Csak kérdezd meg Claryt!”

„– Zakariás testvér – mondta Isabelle. – A Dögös

 Néma Testvérek Naptárának poszterfiúja

 januártól decemberig.

– Létezik olyan, hogy Dögös Néma Testvérek

 Naptára? – kérdezte Alec. – Meg lehet venni?”

„– Úgy tűnik, anyám elfogadta – mondta Alec. – De

 apám…nos, ő nem igazán. Egyszer megkérdezte,

 szerintem, mitől lettem meleg.

Simon érezte, hogy Isabelle izmai megfeszülnek

 mellette.

– Hogy mitől lettél meleg? – hitetlenkedett. – Alec,

 ezt nem is mesélted.

– Remélem, azt felelted, hogy megcsípett egy

 meleg pók – mondta Simon.

Magnus felhorkant, Isabelle viszont értetlenül

 nézett.

– Olvastam Magnus képregényeit – jegyezte meg

 Alec –, tudom, mire célzol. – Halvány mosolyra

 húzódott a szája. – De akkor, ez azt jelenti, hogy

 a testméretünk arányában elkaptam a póktól a

 melegséget?

– Csak ha nagyon meleg pók volt – felelte Magnus,

 aztán felkiáltott, ahogy Alec ököllel vállon ütötte. –

 Aú! Oké, nem érdekes.”

Clary Fairchild

Alec Lightwood

Simon Lewis